T A R A R T I S T
Tarpataki Károly képzőművészeti honlapja
g r a f i k Á K É S I L L U S Z T R Á C I Ó K
A grafikai munkásságomról írok itt hosszan, hisz a legkorábban kezdett és még mindig lényeges alap műfaj számomra. Foglalkozom kicsit a grafika műfajának elméleti kérdéseivel is.
Kétfelé osztottam a témát:
- A grafikák, a tusrajzaim, melyek önálló tematikával, egyedi gondolattal és nagyon aprólékos eljárással készültek. Adott esetben persze illusztrációként is funkcionálhatnak, de eredetileg kiállítási, műélvezeti célra készültek.
- Az illusztrációk, valamely szöveges mű, vers, regény, tanulmány, szakiromány vizuális kísérőjeként teremtődtek, kifejezésmódban mindig alárendelve a szövegkörnyezetnek és azt erősen megtámogatva képileg. Bizonyos értelemben grafikák ezek is, mégpedig alkalmazott-grafikák, mint ahogy a nevében is benne van, valamilyen alkalmazásban, valaminek az illusztrálására szolgál.
t u s r a j z a i m
Művészkedő pályám kezdetén, úgy a gimnáziumi éveim tájékán legegyszerűbb és mégis „művészi” kifejezésmód volt a tussal rajzolás papíron, szinte bárhol tudtam végezni. Például a katonaságnál, ahol a napi kiképzéseken túl, szinte végtelen idő állt a rendelkezésemre az alkotáshoz. A tizenegy hónap alatt több rajzom született, mint egyébként tíz év alatt együttvéve.
Tusrajzaim gyakran láthatóak voltak az 1970-80. években főként az Élet és Irodalom hasábjain, illetve más megyei és országos lapokban is, pl: Vas-Népe, Ifjúsági-Magazin, Családi lap, Új-tükör, Életünk.
a z i l l u s z t r á c i ó
ek világában még egyenként, kézzel, és fáradtságos munkával készültek az illusztrációk és maguk a szövegek is. A könyvnyomtatás elterjedésével aztán eleinte fametszet, később, réz illetve acélmetszet dúcokat, nyomóformákat használtak. A jobb minőségű nyomatokat külön, jó minőségű papírra nyomták, melyet utólag ragasztottak be a könyv vagy album lapjaira. A szenvedélyes gyűjtők, aztán ezeket lopkodták ki a könyvtári állományokból. Később aztán elterjedt a kőnyomat használata, melyen már tónusokat, árnyalatokat is lehetett létrehozni. Természetesen a többszínű nyomtatáshoz, alapszínenként kellet elkészíteni és alkalmazni a nyomófelületeket. A kőnyomat az alapja, a mai napig is korszerű offset nyomásnak. Azért a mai napig, mert máris gyorsan terjednek a digitális nyomdák melyek úgy működnek mint a pc-nyomtatók, csak nagyban. Rendkívül gyorsak, és kis példányszámnál sem költségesebbek. A könyvillusztrációknak most is fontos kifejező szerepe van az olyan képi megjelenítésekben, melyeket nem lehet fotóval ábrázolni és igénylik a művészi intuíció megismételhetetlen érzékeny kifejezésmódját.
Verseskötetek, képregények, gyermekkönyvek, ifjúsági-regények, esetleg tankönyvek, és mindenhol ahol maga a szöveg is intuitív alkotás, lírai történet, nem nélkülözheti ezt a kifejezési formát. Mivel a látásnak prioritása van az érzékszerveink között, de a verbális értéssel szemben mindenképpen előnyt élvez, fontos az ilyen szövegek egyéni, érzékletes illusztrálása, ahol túl objektív lenne egy fotó.
s a j á t i l l u s z t r á c i ó i m
Általam, valamilyen témához, vershez vagy regényhez készített illusztrációim megtekinthetők az
ILLUSZTRÁCIÓK menüpontban.
Gyermek regény és verseskötetekhez készült illusztrációim láthatók az album elején. Grafikai kivitelezésük többféle: tusrajz, színezett tusrajz és ecsetrajz. Ezek, hazai kiadványokban szerepeltek, illetve szerepelnek. Rövid utalások találhatók az életrajzomban a MAGAMRÓL oldalon.
Továbbiakban láthatóak, egy francia kiadónak készített, elsősorban pszichológiai és managerképzéssel kapcsolatos illusztrációim. Egy részük kézzel, hagyományosan rajzolt és színezett némi digitális beavatkozással kombinálva. Nagy részük azonban, majdenem teljes egészében, számítógépes, digitális képfeldolgozással készültek, azaz legfeljebb az adott kép főbb figuráit és kompozíciós tömbjeit rajzoltam elő, majd szkennelés után tejes egészében a gépen történt a kidolgozás. Ezeket a rajzokat tartalmazó nyomdai és egyéb kiadványok nincsenek hazai forgalomban.
Az illusztrációk többsége valamely kiadó tulajdonát képezik, és egyébként is a szerzői jog védelme alatt állnak, további engedély nélküli kereskedelmi felhasználásuk tilos!
r a j z é s g r a f i k a e l m é l e t i k é r d é s e i
A művészi grafika ennek kifinomultabb, történetileg jóval későbbi, netalán kis példányszámban sokszorosított változata, melyet mára már csak egy szűk műértő réteg becsül igazán, általános kereskedelmi értéke alig van, kivéve a neves elődök munkáit az aukciókon. Az egyszerű rajzolás, eszközeit tekintve nagyon olcsón előállítható, nem véletlen, hogy évekig csak ezt csináltam, kell hozzá papír, tus, toll, vagy ceruza, egy gyakorlott alkotó kéz, és végtelen kitartás. Az igazi vájt szeműek úgy gondolják válasszuk el a műfajokat, azaz az egyedi ábrázolások mint ceruza- toll- kréta- ecset- stb. rajz a rajz, a sokszorosított változatok mint a rézkarc, rézmetszet, litográfia, pedig a grafika. Nem tartozik ide a nagy példányszámú mechanikus nyomdai sokszorosítás. Ebben a felosztásban én egyedi tusrajzokat készítettem, először hagyományos mártogatós tollal, később korszerű csőtollakkal, ezekkel a munka is gyorsabb. Ezek a munkáim általában aprólékos igényességgel, pontozásos technikával, főleg kiállítási célokra és általam fontosnak tartott gondolatok megjelenítésére készültek. Hasonló eljárást alkalmaztam a nyomdai sokszorosításra szánt, úgymond alkalmazott grafikáknál is.
A grafika kifejezés, véleményem szerint, Urs Graf 1500. as években élő svájci festő, rajzoló, réz és fametsző nevéből származik.
Én grafikának nevezek minden eredeti alkotást ami alapvetően nem a festékek színeire, hanem a rajzeszközök keltette bonyolult vagy egyszerűbb vonalstruktúrákra épül. Érdekes, hogy a rajz definíciójáról találtam a legkevesebbet a rendelkezésemre álló szakkönyvekből, de azért most idéznék a A képzőművészet iskolája c. szakkönyvből, annak egyik szerzőjétől Szőnyi Istvántól:
„A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának kell tekinteni. Függetlenül az alkalmazott technikától, minden műben jelen van. Egyetlen kor és egyetlen stílus sem nélkülözhette. De, a rajzon nem a befogó körrajzot (kontúr) kell érteni, mely a rajznak nagyon elüresített formája, hanem azt a rajzot, melyen az arányok adják meg a karaktert, és a helyesen megfigyelt irányvonalak a mozgást. Ez a rajz lehet nagyvonalú, egyszerű, csak jelleget, stílust adó, és lehet részletezően finom. Félreértések elkerülésére hangsúlyozzuk, hogy rajzon nem a kép keménységét értjük. Sőt minél lágyabb, festőibb egy kép, annál inkább szükséges, hogy jól legyen megrajzolva. Mert ha valami keményen, aprólékosan -köznyelven rajzosan- van kidolgozva, a szemlélő elmerül a részletek esetleges szépségeiben, és nem veszi észre az esetleges elrajzolásokat. Viszont, ha egyszerűen, festőien van a kép megcsinálva, akkor a néző figyelme nem kalandozhat el a részleteken, átfogóbb szemléletre kényszerül, s így hamarabb szemébe tűnik az elrajzolás. A rajz önálló a grafikai lapokon,melyek a fekete és fehér elosztásával, a foltok elrendezésével érik el az óhajtott hatást. A festészetben a rajz nem önállóan szerepel, hanem a színnel összeforrva, mint annak egyenlő rangú társa.”
Szőnyi mester szavai szinte örök érvényűen leírják a rajz lényegét. Azonban, nem egészen értek egyet a részletgazdagságot kifogásoló gondolatával. Jómagam és hasonló stílusban alkotó barátaim számára éppen a részletek, persze a kompozíciós összefüggések megtartása mellett, a precíz kidolgozás és a "míves megjelenítés" vált fontossá, hisz így lehetett nagyon sok pici, konkrét képi elemet a maga tárgyiasságában megjeleníteni, melyek relevánsak voltak az adott kép mondanivalóját illetően. Az egy más kérdés hogy feltétlenül muszáj-e ennyit gürcölni, heteket görnyedni és szemet rontani a papír felett, miközben mások két-három vonással komoly sikereket aratnak. A művész persze elsősorban magának dolgozik, a maga mércéje szerint, de, hát ez disznóság akkor is!
Azóta, sok tekintetben megváltozott a véleményem és a hozzáállásom az absztrakttal való szoros, alkotó megismerkedésem során, ráadásul, most már nincs türelmem és szemem sem az olyan aprólékos munkákhoz, melyet hajdan képes voltam napokig csinálni, és talán annyi ötletem sincs, mely hajdan kifogyhatatlan mennyiségben volt készleten.
Talán idő kérdése és személyi érettség mérője is az alkotói letisztulás, amikor csak egy-egy fontos téma, gondolat köré növesztünk vizuális kristályt, azaz, megalkotunk egy képet, de nem akarjuk megmutatni az egész Világegyetemet.