T A R A R T I S T

Kisplasztikának nevezhető, bármely, többnyire egyedi, az életnagyságúnál jóval kisebb, szinte kézben fogható méretű háromdimenziós kiterjedésű, mondhatni mini szobrászati műalkotás, mely készülhet nagyon sok féle anyagból. Lehet az: fa, fém, üveg, kerámia, porcelán, kő, sőt textil, de még különleges papír is. Manapság már a speciálisan  feldolgozott műanyagok is elfogadottak.  A lényeg az, hogy nincs használati  funkciójuk, de fontos esztétikai és  gondolati mondanivalót közvetítenek.  Díszítik lakásunkat, vitrinünket,  és ugyanolyan jelentősek lehetnek a tulajdonosaiknak, akár egy köztéri szobor.

Az itt látható, zömében több összetevőből álló kisplasztikáim mindegyikének az a közös tulajdonsága hasonló témakörüket leszámítva, hogy mindegyike egy adott terület földön talált tárgyinak felhsználásával keszült (tégla, kő, cserép, kötéldarab, stb.) 

 A porcelán nem kifejezetten hagyományos képzőművészeti alapanyag, inkább az iparművészet kategóriájába sorolják, de bizonyos esetekben ezek a határok elmosódnak.
Porcelánfestő-iparművész létemre több olyan kisplasztikának minősülő egyedi műalkotást hoztam létre, melyeknek lényeges eleme a porcelán és a porcelánfestés technikája. A kisplasztikán belül is inkább a plakett kategóriába sorolandó egyes plasztikáim alapanyagai: üveg, porcelán, tűzzománc mint ragasztóanyag, és a végső diszítés hagyományos porcelánfestés, mindez 780ºC-on kiégetve. Egyes szerzők, és általános szakmai vélekedés szerint, az ipari eljárásokkal készült művek az iparművészeti alkotások, mint például az üveg, porcelán, tűzzománc, stb. A fémöntés nem az?

Képzőművészeti oldal lévén nem kéne beszélnünk holmi másodrendű műfajról, mint az iparművészet és társai, de számos határesetre tekintettel fussunk át a témán, néhány körmondatban.

Az iparművészet egy viszonylag tág fogalom, legegyszerűben megfogalmazva, olyan esztétikai igénnyel és művészi megfogalmazással létrehozott tárgyakról van szó, melyek a szépségük mellet, valamilyen használati funkciót is szolgálnak. Általában kis szériában, esetleg számozott példányban, de akár egyedi darabként is készülhetnek. Anyaga is a legkülönfélébb lehet, azzal a mgkötéssel, hogy lehetőleg hagyományos és nemes legyen. Gondolok itt a nemesfára, a színes és nemesfémekre, a különféle magas minőségű kerámiákra, üvegre, stb. Mai korunkban azonban terjednek a jó minőségű szintetikus anyagok (gumi, pvc, acril,...) is.

Úgy gondolom, hogy funkcionalitásánál fogva a porcelánékszerek egyértelműen iparművészeti alkotásnak számítanak, ezért egy külön honlapon, mégpedig a design-al együtt fogom azokat bővebben megmutatni.

Hogy itt mégis foglalkozom néhány mondat erejéig vele, ez azért van, mert a porcelánfestési munkáim bizonyos esetben  iparművészeti, de néha képzőművészeti  produktumnak minősülhetnek.

Ha, például egy művészi igénnyel és mondanivalóval festett porcelántányért étkezésre, stb. használok, akkor az iparművészeti alkotás, de ha egy megfelelő keretbe rögzítve a falra akasztom dísznek, akkor már képzőművészeti alkotás, vagy nem?

A porcelánékszerek, funkcionalitásuknál fogva az iparművészet körébe tartoznak, sőt átnyúlnak az ékszerészet világába is, mely már egy külön, önálló mesterség. Kérdés, hogy az a művészi igénnyel megfestett porcelánminiatúra, mely a nemesfémmel és drágakővel kapcsolódni fog, minősülhet-e képzőművészeti alkotásnak? A fenti besorolás szerint nem nagyon, mert a végtermék a döntő. Habár, ha egy pl. egy Rembrant képet aranyláncon a nyakamba akasztok akkor az már iparművészet? Nem hiszem. A példa kicsit sarkos, mert itt nem lenne meg a forma és funkció egysége a kép és az arnylánc nyilvánvaló értéke ellenére sem, de azért elég jól mutatja, hogy a műfaji határok meglehetősen önkényesek.