Szombathelyi Berzsenyi Dániel
Tanárképző Főiskola, matematika-rajz tanár szakán végeztem, művészeti tanáraim Horváth János és Szurcsik János festőművészek voltak.
Könyvillusztrációk:
Kiállítások:
1955.ben születtem a kos jegyében, akkor vidéken éltünk, mondhatnám falun, de ez is csak egy stáció volt családunk történetében. Arisztokrata bajor őseim elcsodálkoztak volna, hogy ilyen szerényen is lehet élni. Valamennyi iskolámat, így a tanárképzőt is a nyugati határszélhez közeli Szombathelyen végeztem, a rokonságom zöme ma is azon a környéken él. Kreativitásom korai csírái, előbb családi, majd iskolai ösztönzés alá kerültek, majdnem elhitetve velem, hogy zseni vagyok. Mindenféle szakmai kitérőkkel próbálkoztam az életpályámat illetően, de mindig a teremtő vizualitáshoz kanyarodtam vissza. Dolgoztam különféle munkahelyeken, ahogy azt minden rendes ember teszi, de ez a forma nekem hosszú távon soha nem vált be. A kötött és rossz időbeosztások miatt nagyon eltávolodtam az alkotó énemtől és tevékenységeimtől és ezt tartósan nem viseltem el. Persze ezek a munkaviszonyok sem voltak értelmetlenek, hisz rengeteg szakmai és emberi tapasztalatot nyertem. Sok szakmát, foglalkozást kipróbáltam és magamba szívtam azok tapasztalatait. Diplomámat, a matematika-rajz tanárságot csak néhány évig gyakoroltam, de a szerzett tudást a mai napig is hasznosítom. Voltam már kirakatrendező, könyvesbolti eladó, lázadó beat-zenész, dalszerző és versíró, ásatási munkás, kiállítás rendező, lapszerkesztő, filmgyári berendező, TIT szervezőtitkár, drágakőcsiszoló, porcelánfestő, régiségkereskedő, restaurátor, az apróbb dolgokat már nem is sorolom. Valahol mindig ott volt a háttérben a művészet, az esztétikum, a vizualitás igénye, amely összetartja és koordinálja jelenlegi tevékenységeimet is.
Első számottevő rajzom, mely megőrződött két éves koromból: egy felismerhető gőzmozdony, minden füstjével és kallantyújával együtt. Ma is imádom a kallantyúkat, ez a másik szerelmem, a technika, a gépek. Persze ez a rajz felnőtt szemmel kezdetleges, esetlenül absztrakt, ám előrevetíti a művészetek és tudományok iránti olthatatlan érdeklődésemet. A képzőművészetben komoly grafikai elismertséget kezdtem fölépíteni, a hetvenes években gyakran szerepeltek aprólékos, pontozásos tusrajzaim a napi és hetilapokban, legfontosabbnak az Élet és Irodalom c. lapot említeném. Néhányan talán még emlékeznek a nevemre.
Budapesten 1986. óta élek, együtt, egy háztartásban legkedvesebb élettársammal, Bözsikémmel, igazi boldog alkotó környezetben.
Nem volt könnyű megtalálni a mostani utamat, sokszor kellett legyőzni saját magamat, a gyarlóságok engem sem kerültek el. A kilencvenes években könyvillusztrációkkal is jelentkeztem. A grafikától csak szakmai átképzés volt a porcelánfestés, mely évekig elsődleges megélhetési forrás volt számomra, porcelán-ékszereket készítettem, pontosabban, azok porcelán részét. A nemesfém foglalatokat ékszerész-ötvös barátaimra bíztam. Még ma is vállalom portrék fotó-hű miniatűr megfestését.
A porcelánfestésben elért művészi-szakmai tudásomért a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a volt művészeti alap, 1996. ban, tagjai közé fogadott.