T A R A R T I S T

R E A L A R T

REALART, azaz a realizmushoz közeli művészet. Ez, alapvetően a 2003. előtti festményeimre jellemző, és azok keletkezéséről, alkotói fejlődésemről, és az ezzel kapcsolatos gondolataimról olvashatunk. Foglalkozom futólag a kortárs műkereskedelemmel, és néhány apró művészetfilozófiai kérdéssel is.

A L B U M

FESTÉSZETEM KEZDETEI

A grafika hosszú évekig meghatározó volt az alkotói tevékenységemben, annak ellenére, hogy a főiskolán gyakran, de néha otthon is festettem néhány olajképet. Azt hiszem a mondanivalóimhoz még nem tudtam akkor társítani magát az olajfestés anyagát, technikáját és kifelyezésmódját. Az aprólékos grafikai kivitelezés tökéletesen illett a szürrealista agymenéseimhez.

Aztán eljött az idő amikor kicsi lett a papír, színekre és nagyobb méretre vágytam, a szemem is romlott és itt kezdődött nálam az olajképfestés. Ami igaz, még sokáig úgy festettem mintha rajzolnék, idő kellet, míg rátaláltam a festőiség lényegére, és ez még mindig kihívás. Rá kellet jönnöm, hogy nem muszáj az egész univerzumot belezsúfolnom egyetlen képbe a mondanivaló érdekében, talán a frappáns egyszerűség és a fantáziátlan letisztultság néha eredményesebb a látszólagos bravúros káosznál.

A festményeim, eleinte követve a grafikáim ikonográfiáját, realista stílusban megfestett, szürrealista elemekkel operáló kifejezésmódok voltak, erősen érződnek az útkeresések, úgy az ecsetkezelésben, mint a képelemeket illetően. Ebbe a kísérletezésbe, számomra is meglepő így utólag, hogy menetközben becsúszott egy-egy absztrakt, azaz a valósághoz képest néhány vonatkozásban átírt alkotás (festmény), de akkor még ez nem volt bennem tudatos törekvés. Ezek a képeim bizonyos átmenetet mutatnak a hagyományos realista és a majdan megszülető absztrakt illetve nonfiguratív képeim között. A stíluselemek még tudatalatti, belső sugallatra születtek és esetlegesen keverednek.

Ma sem fordultam el teljesen a realista motívumok alkalmazásától, főleg miután egy kicsit kiéltem magam az absztrakt és a nonfiguratív határtalan dimenzióiban, és hát a Tisza parti történeteket, témákat nem biztos, hogy mindenáron, és a kelleténél jobban, absztrahálni kellene, habár az is érdekes feladat. Hogy a különféle festményeim milyen nyomot hagynak, és hagynak-e egyáltalán a művészettörténetben, az a jövő zenéje. Mindenesetre itt a lehetőség, hogy bárkinek megmutassam

őket, hátha valakinek tetszenek.

NATURÁL SZÜRREÁL

Az úgynevezett naturálisan festett képeim a szürrealista, talán szürnaturalista, némelyek szerint a giccsel határos kategóriába sorolhatók, de hallottam már szuper bóvli minősítést is. A szürrealista kifejezésmód még viszonylag kedvelt és elfogadott kifejezésmód volt még a hetvenes -nyolcvanas évek tájékán is, hisz hatalmas művészetmegújító irányzat volt a XX. szd elején.

Gondoljunk olyan művészekre mint Dali, Max Ernst, Yves Tanguy, Marc Chagall és tulajdonképpen Joan Miró is a sajátos absztraktba áthúzó játékos stílusával. Mindez rengeteg más új stílusirányzat mellett, melyek között gyakran közlekedtek a művészek, látható áthallásokat produkálva, melyek mint eklatáns műalkotások vonultak be a művészettörténetbe.

Mostanában már teljesen égés egy galériásnál megjelenni egy főleg realitáshoz közeli cuccal, még jó, hogy nem kérdezik meg, van-e szűrreál dilettáns igazolványom? Azok a képek mindazonáltal nekem kedves gyermekeim, feltétlen motivációs tényezői és kihagyhatatlan stációi voltak az alkotói eszköztáramnak. Akkor még úgy gondoltam, úgy gondoltuk, hogy az aprólékosan, „mívesen” kivitelezett gondolatgazdag alkotások, csak szürrealista kifejezésmóddal igazán művészemberhez méltók és így mutathatjuk meg az alkotásban a mesterségbeli tudást. Voltunk néhányan ilyenek, barátok, büszkék voltunk vélt rajztudásunkra, de most már látom, hogy akkor, fontosabb összefüggéseket talán nem vettünk észre.

Ez következett, talán részben, kezdeti autodidakta létünkből is. Önfeledten lubickoltunk eltelve a részletek gyönyörűségével, mindemellett azért többé-kevésbé közérthető és élvezhető műveket, nagyon aprólékosan kidolgozott szürrealista grafikákat hoztunk létre, melyek az akkori sajtóban alkalmanként megjelenést is kaptak.
A hasonló kifejezésmódú festményeket csak a nyolcvanas évek végén kezdtem el festeni, mintegy a grafikáim folytatása gyanánt.

MÁRTÉLYI TISZAPART

A Mártélyi Tiszapart kimeríthetetlenül gazdag és varázslatos témákkal táplál évtizedek óta, évről évre, amikor a Képzőművészeti Szabadiskola munkájában résztveszek nyaranta. Az akkor még Ifjúsági Képzőművészeti Tábort néhány lelkes, a művészetben elkötelezett, fiatal csongrád megyei tanár és képzőművész hozta létre 1968. ban, megnyerve a KISZ KB támogatását. Tornyai János, saját korában nem kellően elismert, nagy alföldi festőnk nyomdokain, és festészeti felfogásával, alföldszemléletével folyik az alkotó munka.

A tábor minden év augusztusának első két hetében várja, a bármilyen korú és nemű amatőr és profi képzőművészeket. A tiszai holtág részben védett környezete, csodás madárvilága, és az árvizi töltés túloldalán elterülő, még maradványaiban is létező tanyavilág kimeríthetetlen és örökké megújuló festői témákkal szolgál a harminc éve visszajáró alkotóknak is. A gyönyörű természeti motívumokat a legtöbb munkámban újra és újra felhasználom, még az absztrakt műveimbe is tökéletesen be tudom illeszteni őket, anélkül, hogy veszítenének lényegükből.